Meséljetek minden nap!

2015. augusztus 22., szombat

Apóka három kívánsága



Apóka három kívánsága

Egyszer volt, hol nem volt, a határon innen, vagy a határon túl? Ott, ahol a hóvirág virágzik, tölgyerdő aljában, egy takaros kis házban, vénséges vén apó s anyó éldegélt magában. Éldegéltek dúdolva, fütyülve a gondokra, kis kertjüket gondozva. Szívükben a szeretet jár hetvenhárom esztendeje már.
Hitük egyszerű volt, arról szólt minden szó, sohase búsítson a tavalyi hó. Dologidő után, pihenésképpen, zöld teát szürcsöltek a lugas végében. Ízes zamatához néhanap, pár kanál mézet is csorgattak.
A kertben káposzta, répa és krumpli, az ablakban virít a szép piros muskátli. Ólban a tyúkocskák, meg a többi állat, erdő fái között egy egész madárhad. Gyönyörködtek minden kis virágban, mindig volt alma a kamrában. Reggel azzal kezdték, hogy végigszemlélték a kertecskét. Naspolyát és rózsát, liliom szép szirmát.
Szívükben, mint mondom a szeretet jár, hetvenhárom esztendeje már.
S hogy mi történt vélük? Elmondom már!

Nohát, az egyik esős nap utáni kedden, a szél gombák szagát sodorta menten. Illatukat elébük hozta.
- A manó-óba! Eső után terem ám a gomba! Szedjünk egy párat, no! Nosza! – Mondotta hamiskás mosollyal apóka.
Elő a hátizsák! Apó vállára kapta, s ment gombát gyűjteni azon nyomba’. Jobban nála ezt senki sem tudta. Ismerte az összes gombát névről és képről. Mindegy, hogy erdőből jött, avagy a rétről. Kedvence volt a lila pereszke, a fenyvesek híres-neves kalapos kincse. Élvezettel kutatta szemével, a maradék földet sodorta tenyérrel. Vitte, hordta kupacba, onnan meg - uccu, bele a zsákba!
Vele ment az erdőbe cicája, kutyája és ki tudja miért kendermagos tyúkocskája. Mentek, mentek, az erdőbe beljebb, beljebb. Kis kalapos, nagy kalapos, nem lesz a hátizsák lapos!
- Mi a manó! Ez mán degesz! Édes kutyám haza vezess! – Értette az eb minden szavát szépen, indultak is sorban az erdei ösvényen. Elöl ment a kutya, utána a macska, a sort zárta a tyúkocska. Ámulva nézte őket az erdő sok lakója. Milyen muris e a csapat, ahogy sorban halad!
Ahogy mentek és ballagtak, egy virágos tisztáskán keresztülhaladtak. Azaz keresztül haladtak volna, ha a lábuk gyökeret nem vert volna. Bizony gyökeret vertek azok a lábak, mert olyan fantasztikus dolgot láttak. Szájukat ottan tátva is hagyták, lélegzetüket meg visszafojtották. Hogy mi volt ott? Ne kínozzatok! Lilaszárnyú tündelány nézte a szikrázó napot! Egy kivágott fának törzse volt neki a széke. Ücsörgött a fatönkön, szemét lehunyta, hogy miről álmodozott egyedül ő tudta. Egyik lábát a másikra tette, apóékat észre se vette. Halkan dudorászott, valamit dalolt, gondolatban biztos messzire csatangolt.
Apó kővé válva nézte a tüneményt, sose látott még ilyen lényt. Ó mi lenne, ha most hármat kívánhatna!? Béke, boldogság, egészség: magában ezeket mormolta.
De hiába volt minden óvatosság, - jaj, neeee - megreccsent egy faág s egy ravaszdi róka képe tűnt fel, … azt hitte ma tündért ebédel. Lelapult, s már ugrott is volna, ha a kutya ott nem lett volna. De a kutya ott volt, felkapta a fejét, fülét hegyezve elindult a rókát keresve. Hát keresni nem kellett, mert ott volt az közel, a kutyapofontól nyafogva szökdécselt. Gurult kettőt-hármat, nem érte fel ésszel, miért is nem táplálkozik mézzel?
- Úgy, hát újabban tündérre vadászol? - Morogta a kutya. - Hogy lehetsz ilyen ostoba?
- No, ne légy mérges énrám, majd felezkedünk a prédán! - Próbálkozott sunyin a róka, biz ez a nóta sokezer év óta.
- Micsodaaaaaaaaaa???? - Morrantott a kutya, de úgy, hogy kilátszott az egész fogsora. A szőre is égnek állt, rákiáltott a rókára: - Vigyázz! Vidd el innen az irhád, vaskos szégyen hulljon rád! – Elhátrált hát a rusnya állatja, se fejét, se lábát többé nem mutatta.
- Ó! Jmj… - és újra csak: - Óh- j -m! – Ennyit mondott akkor a megzavart tündelány, értelmes szavak nem jöttek ki torkán. Kezét szája elé kapta, lassan felállt és magát meghajtva beszaladt a bozótba. A kutya, a macska és a tyúkocska billentette fejét erre- meg arra, hogy ez a tündérlány mért nem jön az udvarra? Egyikük, vakkantott, másikuk nyávintott, a harmadik kottyintott. Aztán még ámulva lesték a csillámport a tündeláb nyomán, ahogy elenyészett furán.
Apó még utána lépett, ropogott pár ág, hát dugába dőlt a három kívánság? Kért volna új házat, sok pénzt egészséget, békét a világnak no meg bölcsességet. De nem kérhetett. Talán csak álmodta az egészet?
A kis csapat hát hazafelé tartott. Apó mesélni vágyott, mást nem óhajtott.
E gondolattól aztán új erőre kapott, az izma is kidudorodott.
- Hú-ú-ha, a manóóó-ba! Mintha egész megfiatalodtam volna. - Mondta.
Futott nyomban a kertbe, látni a mamát, futott az udvaron át. De mit lát, ó egek, a kukoricát ki dézsmálta meg? Anyóka a konyhakertben borsót vetett. Egyszerre két helyen nem lehetett. A kutya a szárakat szépen megszagolta:
- Itt járt a borz. - Mondta.
Itt járt valóban, de már odébb is futott, hátrahagyta csak a nyomot. Bottal üthettek utána, nem érte meg kergetni. Néha a vadállatot is kell etetni. Anyó csípőre tett kézzel állt, feje fölött forgatva a kis kapát.
- A manóba, no! Nem baj. - Legyintett apó szelíden, nincsen itt baj semmi sem. S elmesélte egyszerre, egyszuszra: a tisztáson mi volt? Igazi csoda volt! Róka, kutya, kutya meg a róka és a tündérke. Aztán eltűnt, hogy a manó! - Ki tudja mi lelte? Szép volt, pici volt, lila volt a szárnya, zöld a ruhája, biztos Tündeföldén van a hazája.
Anyó szemét nyitotta kerekre. Apó szavajárását nagyon szerette. ( Manó, manó, manócskám, magában így becézte.) Most is ámulva hallgatta, összecsapta kezét, huncut szemmel hallgatta a mesét. Közben meg azon morfondírozott, be jó lenne…, hogyha a veteményt s a földeket egy állat se dézsmálná többé meg.
Hangosan meg ekképp szólt:
- Gyere, süssünk gyorsan vacsorát, közben a tündérről mesélj nekem tovább!


Kis csoda nagy csoda? Tüzijáték robbant, fénygömbök pukkantak, dirreg-ve-durrog-va ide-oda ugrottak. Fényben úszott a tornác és a ház fala, mondhatjuk hát, hogy : De klafa! Naná, hogy a szájuk is tátva maradt, annyi varázsszikra pukkant szét, megérintve anyó s apó öreges két kezét. Aztán csend lett. Majd egymás szavába vágva bogozták ki a csodát. Hogy is, de hogy is lehet, hát a tündér, ha nem is ígérte, kívánságuk teljesítette? Húha! Mit is kívántak már eddig? A mesélés, meg hogy a vetemény tabu legyen és a finom vacsora meglegyen. Az pedig bárhogy is számolom pont a mesebeli három.
Na most mi lesz? Mi lett volna? Hat óra, érkezik az est, a lemenő nap gyönyörűen fest. Anyóka terített, rózsás volt az abrosz, apóka vaslábosba szelte a szép gombát, közben fütyürészte a tündérek dalát.

Hoppiri, hopp, hoppá!
Mesélni jó!
Hoppiri-hopp, hipp-hoppá!

Közben szállt illata hagymának, gombának, meg a jó pirospaprikának. Zsírjára sültek a gombapecsenyék, már csak a szép fehér tojás hiányzott, hogy megegyék.
Finom volt, bárki megpróbálja, mind a tíz ujját megnyalja utána. Apóka s anyóka eddegéltek szépen, frissen sült cipó illata szállt a légben. A falatot komótosan tették a szájukba, a mohóság akkor még nem volt szokásba. Tudták, amit régen tanítottak nekik, az emésztés a szájban kezdődik. Közben apó újra előadta, hogy hogy történt ez a mai csoda, ki mi volt és micsoda. Hogy libbent a tündér, volt –e mosolya, mikor s miért vakkantott a kutya. Milyen volt a termete, látszott-e a lehelete? Mi ütött abba a rókába, hogy tündért akart a hasába? És azok a varázsos dallamok mily kedvesen zengtek, tőlük a virágszirmok párosával lengtek. Minő fura az élet, egyszer kívánhatna hármat, a tündérek ritkán járnak!
Besötétedett, a teraszra ültek, hagyjuk beszélgetni őket.
Vége a mesének.
Ui: A Happy and persze el nem maradhat! Béke, boldogság, egészség ki nem apadhat!
E kívánságok persze teljesedtek. Hohó, - tudható, hogy minden tündér gondolatolvasó. A jó mese boldogság és erő, a kertben termett rengeteg bio eledel egészségnövelő. A harmadikhoz sem kell túl nagy agyvelő: Annak a finom gombapaprikásnak illata járt faluról falura: Mindenki kiszagolhatta, hogy a békesség helye a konyha.

Hoppiri, hopp, hoppá - álmod tiszta legyen,
Akit szeretsz üljön tenyereden!
Hoppiri-hopp, akad még varázslat,
Csak a szemedet nyisd ki, ne a szádat!










Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Látogatók

Látogatók