Macskamese

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Dunakanyaron innen, de a Balatonon túl, ott ahol a háztetők összeérnek, élt egy szépséges macskalány. Büszke volt vörös bundájára és rózsaszín tappancsára. Amúgy is jóravaló volt, tiszta, - miegymásait naponta többször mosta. Egeret is jó sokat fogott, és azokat gazdijának megmutatva, rezgő bajússzal a küszöbre – lippiti, lippiti mind behordta. Hadd lássa a néne, megszolgálja a tejbe áztatott kenyérkét. Ő egy igazán rendes fehérnép.

Eljött a tavasz, a virágzás, az udvarlás ideje. Hanem a vörös macskalány a bokáját beverte.
- Auú! Nyaúú! - Megkergette egy hosszú padláslakó. Az a bizonyos menyét, aki vagy hozza, vagy nem a menyét. Most szerencsére nem hozta, így egy az egy ellen ment a csata.
- Ki birtokolja a padlás zugait? - Ez volt az eldöntendő kérdés itt. A harcban nem tudni lett-e győztes, de ez a macskalány a bokáját úgy beverte, hogy hét csillagot látott egyszerre.

Épp sebeit nézegette, siratta, nyalogatta, amikor lippota, lippota - elébe toppant, nem tudni honnan, egy fekete macska.
Ez egy híres nevezetes feketeöves. Egy kandúrkirály, ki mindent tud és mindent lát. Bele is avatkozik minden vitába s övé az utolsó szó, ami persze nem hiábavaló. A macskavilág elismeri őt, a vakmerőt. Szavát megfogadják s a veszekedők egymást békén hagyják.
Volt már vagy húsz éves, macskáknál nagy ritkaság! Átvészelt húsz telet és tavaszt, övé volt a legtöbb tapasztalat.

Hanem, hogy mesémet el ne felejtsem, ez a szóban forgó macskakirály megkérdezte, hogy mi fáj:
- Miauért sírsz, miért pityeregsz? Miért itatod az egereket te kedves? Csak nem bántott valaki? A bánatod okát mondjad már ki!
- A menyét, a padlás, a bokámm. Jaaaaaj, de bevertem! Aztán a menyét otthagyott engem.
- Menyét, padlás, boka. Láttam már ilyet. Aha! - Szólt murrantva, a pirosruhást ugratva. S nini, cicabánat gyorsan szárad, hamar töröld meg a szádat! Hanem, ahogy egymásra néztek, egymástól orrpuszikát kértek. Aztán lippiti, lippota - sétáltak egymás mellett, végigszemlélték a kertet. Megnézték a kerítés tetejét, kukucskáltak a tetőkről szerteszét. Napoztak, nyújtóztak, mancsokat mosdattak, álló nap csak doromboltak. A szép macskaszemek megigézték egymást … s estére kelve, felnézve a teliholdra – jobbra, meg balra, köröket írva, - lippiti, lippota, egymásba bolondult e két macska. A vörösruhás leány, meg a feketeöves király. Ment ám a miau zengve, este-reggel, hírül adva a világnak nincs már macskabánat. Hanem van öröm, de nagy.

Eltelt azóta egy hónap, el kettő, el három s a kis vörös - lippiti, lippiti, lipi-lipp, lippiti ment a gazdájához:
- Nyau, nyau cicababámat várom. - A gazdi, ki látta, elővett menten egy kosárkát, beletett egy puha kabátkát. Simogatta pocakját, mancsait, meg fejét, aztán elment, hogy hozzon neki meleg tejecskét.
Mire visszatért, hát mit látott, mit nem, négy gömbölyű cicafejecskét.
Egy az anyja, három a kiscicája. A fekete övesnek mosolyra áll ám a szája! Macskagyerek - picike, icike, akár egy szőrbundás tündérke. Egy fekete, egy vörös és egy tarkabarka, a cicamama őket gondosan szoptatja.
Nőnek, nődögélnek is szépen. Dudagömbölyűek már a héten. Fényesek és édesek, szemüket kinyitni képesek. Játszani is tudnak, bár a kosárba mindig visszabújnak. Onnan pofozzák egymást rakásra, nem hagyják a gazdit magára. A lába elé hemperegnek, sok vicces akrobatamutatványt tesznek. Napoznak, nyújtóznak, mancsokat mosdatnak, álló nap dorombolnak. Megy a szundi mrrr, mrrrr, anyura ugrani, hóna alá bújni, tejecskéhez jutni mrrr, mrrrr! Bújnak lesbe, indulhat a támadás –nini!, ... lippititi, lippiti:
– Anya egeret hozott! Vagy mi?!
El is nézi néne hosszába-széltébe, ennél jobb műsor nem megy a tévébe’!

Aki nem hiszi, ne sokat tegyen, valahonnan egy macskagyereket vegyen!