Meséljetek minden nap!

2010. augusztus 23., hétfő

A ponttyá változott lány


A ponttyá változott lány

Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom én azt pontosan, de ti csak képzeljétek el alaposan. Legyen benne szép tó, a Balatonhoz hasonló. Legyen benne fűzfa, de olyan lengő, mint a legdrágább selyemkendő. Legyen holdfény, ezüstösen fénylő, kerek karikából néző. Legyen ott még egy ponty is a vízben, akiről tudni lehet, hogy egyszer még bálba mehet. Mehet bálba meg táncba, mert kinő még a lába. Csak varázsige kell, varázsigéhez pedig varázsló kell. Persze fordulhat máshogy is a mese fonala, mert ahogy látom a varázsló bizony nem ért még oda. De odaért egy ifjú diák, jobb a dió, mint a mák. Aztán legyen ott még valamiféle vélemény, mi szerint aki álhatatos, magában bízhasson most. Legyen igaz a mondás, legfőbb erény a kitartás.
Így is lett minden, a szavak életre keltek a képben. A tó szép lett, a fűzfa a partján merengett. Volt holdfény, a tóban egy pontylény. Jobban mondva egy pontylány, aki várva várta, hogy telihold legyen, s ő a vízparton emberi képében lépkedhessen. Hétszer kellett volna a vízparton várni őt, minden ízében kívánta e vakmerőt. Mikor ér már oda? Lába alatt lapuljon a moha!
Nohát a fiú megérkezett. Egész éjen át sétáltak kéz a kézben s nézték egymást a tó vizében. Hajnalban pedig, mikor a fiú félrenézett - pakk - eltűnt a gyönyörű igézet. De a fiú jártas volt a meseirodalomban, hát minden este ott volt a falombban. Kitartó volt, álhatatos, az ötösnél több a hatos. Addig jön ő ide a tónak partjára, míg valóban lánnyá nem változik a párja.
Nappal sem unatkozott, megfigyelt minden szöcskét és sást, naphosszat fotografált. A természet szép volt, a békák hangja nevetve szólt. Te is gondolj oda most sok-sok néznivalót: dalos madarat, szárnyas bogarat. Pocokcsaládot a gyökerek között és egy rigót, ki odaköltözött. Szép lesz minden meglátjátok, aki alszik felrázzátok. Legyetek ti is olyan szorgosak, hogy rólatok is írjanak jó sokat! Mindenkiből lehet meselény és ez nem mese, de tény. Merjél a vágyaknak lenni, gyermeki álmokat igazzá tenni. Álmodni nagyot kell, hosszút és édeset, ugye szereted a mézeset?
Hanem térjünk csak vissza a tónak partjára, letelt már a hét holdtölte, a varázslatnak lesz mindjárt vége. Megtörik az átok, a ponty leveti ruháját és elnyeri örökre élete párját.
Így is lett minden. Megtörtént az átváltozás íziben. De hogy mindez hogyan, a képzeleten múlik mostan. Örömötök ebben is teljen! Találjatok szemet, hajat, nyakat és ruhát, legyen minden anyag bőr-barát. Az esküvőt is rátok bízom, de egy vendég se fogyózzon! Mesebeli legyen a szertartás, sose hűljön ki a parázs! A vendégeknek szárnya is lehet, ugye megoldható e kérdés, gyerekek!?
Építsetek nekik házat, szépet, fessetek róla képet! Messzire persze ne tegyétek, a tótól elköltözni volna vétek. A berendezés is rátok van bízva, de nehogy hiányozzon a hinta! A tárgyak mellé szeretet is legyen, boldogsághoz az megyen.
Fenn az ég, lenn a tó, a jövő bíztató. Aki nem hiszi járjon utána, - és fodros legyen a kispárna!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

GoldenBlog